Van egy álmom ...

John Stott, az All Souls templom 150 éves évfordulóján elhangzott beszédéből:

Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus gyülekezet:

amely minden tekintetben hűséges Isten Szentírásban adott kijelentéséhez

amelynek lelkipásztorai hitelesen és tisztelettel magyarázzák a Szentírást, és így igyekeznek minden tagot éretten Krisztus elé állítani

amelynek népe szereti Isten igéjét és engedelmes, krisztusi élettel ékesíti,

amelyet minden nem biblikus tartalomtól óvnak

akiknek az egész élete a biblikus egyensúly egészségét és szépségét tárja a világ elé.

Álmom a biblikus gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely Istent tiszteli:

amelynek népe azért gyűlik össze, hogy Istennel találkozzon és az Urat imádja,

amely tudja, hogy Isten mindig közöttük van, és amely nagy alázattal borul le előtte,

amely rendszeresen az Úr Jézus asztalához járul, hogy megünnepelje hatalmas művét, a megváltást a kereszten,

amely zenei tudásával széppé teszi istentiszteletét,

amely hisz az imádságban, és Istent keresi imádságban

amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban.

Istent imádó gyülekezetről álmodom. Olyan gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó gyülekezet:

a gyülekezet sok fajból, népből, életkorból és társadalmi háttérből gyűl össze és Isten

családjának egységét és különbözőségét képviseli az emberek előtt

amelynek közössége meleg és befogadó, és sohasem torzítja el a harag, az önzés, a féltékenység vagy a gőg,

amelynek tagjai tiszta szívvel, buzgón szeretik egymást,elszenvedik egymást, megbocsátanak egymásnak és egymás terhét hordozzák

amely barátságot kínál a magányosnak, támogatja a szegényt, és befogadja azokat, akiket a társadalom lenéz és kitaszít,

amelynek szeretete túlcsordul a világba, vonzó, fertőző, ellenállhatatlan, maga Isten szeretete.

Álmom a gondoskodó gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely szolgáló gyülekezet:

amely Krisztust szolgaként látta, és meghallotta elhívását, hogy maga is legyen szolga,

amely megszabadult az önzéstől, a maga körül forgásból, és önzetlenül mások szolgálatára szánta el magát,

amelynek tagjai engedelmeskednek Krisztus parancsának, hogy a világban éljenek, hassák át a világi társadalmat, legyenek a föld sója és a világ világossága

amelynek népe egyszerűen, természetesen és és lelkesen adja tovább Jézus evangéliumát a barátainak

amely szorgalmasan szolgálja saját környezetét és közösségét, a munkásokat, a családokat és az egyedülállókat, az itt születetteket és a bevándorlókat, az időseket és a kisgyerekeket,

amely éberen figyeli a társadalom változó szükségleteit, érzékenyen és rugalmasan alakítja programját, hogy hasznosabban szolgáljon

amelynek világot átfogó látása van, és felszólítja fiataljait, hogy életüket szánják a szolgálatra, és kiküldi népét a szolgálatba.

Álmom a szolgáló gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely várakozó gyülekezet:

amelynek tagjai sohasem állapodnak meg az anyagi bőségben vagy kényelemben, mert nem felejtik el, hogy a földön jövevények és zarándokok,

amely egyre hűségesebb és aktívabb, hiszen Urának visszatérését várja és reméli,

amely őrzi a keresztyén reménység lángját, hogy az lobogva égjen a sötét, kétségbeesett világban,

amely Krisztus napján nem riad vissza tőle szégyenében, hanem örömmel kel fel üdvözlésére.

Álmom a várakozó gyülekezet. [idézet John Stott: Az élő gyülekezet c. könyvéből] Milyen jó is lenne, ha gyülekezeteink erre igyekeznének.