Van egy álmom ...
John Stott, az All Souls templom 150 éves
évfordulóján elhangzott beszédéből:
Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus gyülekezet:
amely minden tekintetben hűséges Isten Szentírásban adott
kijelentéséhez
amelynek lelkipásztorai hitelesen és tisztelettel
magyarázzák a Szentírást, és így igyekeznek minden tagot éretten Krisztus elé
állítani
amelynek népe szereti Isten igéjét és engedelmes, krisztusi
élettel ékesíti,
amelyet minden nem biblikus tartalomtól óvnak
akiknek az egész élete a biblikus egyensúly egészségét és
szépségét tárja a világ elé.
Álmom a biblikus gyülekezet. Olyan
gyülekezetről álmodom, amely Istent tiszteli:
amelynek népe azért gyűlik össze, hogy Istennel találkozzon
és az Urat imádja,
amely tudja, hogy Isten mindig közöttük van, és amely nagy
alázattal borul le előtte,
amely rendszeresen az Úr Jézus asztalához járul, hogy
megünnepelje hatalmas művét, a megváltást a kereszten,
amely zenei tudásával széppé teszi istentiszteletét,
amely hisz az imádságban, és Istent keresi imádságban
amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi
istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban,
hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban.
Istent imádó gyülekezetről álmodom. Olyan
gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó gyülekezet:
a gyülekezet sok fajból, népből, életkorból és társadalmi
háttérből gyűl össze és Isten
családjának egységét és különbözőségét képviseli az emberek
előtt
amelynek közössége meleg és befogadó, és sohasem torzítja el
a harag, az önzés, a féltékenység vagy a gőg,
amelynek tagjai tiszta szívvel, buzgón szeretik
egymást,elszenvedik egymást, megbocsátanak egymásnak és egymás terhét hordozzák
amely barátságot kínál a magányosnak, támogatja a szegényt,
és befogadja azokat, akiket a társadalom lenéz és kitaszít,
amelynek szeretete túlcsordul a világba, vonzó, fertőző,
ellenállhatatlan, maga Isten szeretete.
Álmom a gondoskodó gyülekezet. Olyan
gyülekezetről álmodom, amely szolgáló gyülekezet:
amely Krisztust szolgaként látta, és meghallotta elhívását,
hogy maga is legyen szolga,
amely megszabadult az önzéstől, a maga körül forgásból, és
önzetlenül mások szolgálatára szánta el magát,
amelynek tagjai engedelmeskednek Krisztus parancsának, hogy
a világban éljenek, hassák át a világi társadalmat, legyenek a föld sója és a
világ világossága
amelynek népe egyszerűen, természetesen és és lelkesen adja
tovább Jézus evangéliumát a barátainak
amely szorgalmasan szolgálja saját környezetét és
közösségét, a munkásokat, a családokat és az egyedülállókat, az itt
születetteket és a bevándorlókat, az időseket és a kisgyerekeket,
amely éberen figyeli a társadalom változó szükségleteit,
érzékenyen és rugalmasan alakítja programját, hogy hasznosabban szolgáljon
amelynek világot átfogó látása van, és felszólítja
fiataljait, hogy életüket szánják a szolgálatra, és kiküldi népét a
szolgálatba.
Álmom a szolgáló gyülekezet. Olyan
gyülekezetről álmodom, amely várakozó gyülekezet:
amelynek tagjai sohasem állapodnak meg az anyagi bőségben
vagy kényelemben, mert nem felejtik el, hogy a földön jövevények és zarándokok,
amely egyre hűségesebb és aktívabb, hiszen Urának
visszatérését várja és reméli,
amely őrzi a keresztyén reménység lángját, hogy az lobogva
égjen a sötét, kétségbeesett világban,
amely Krisztus napján nem riad vissza tőle szégyenében,
hanem örömmel kel fel üdvözlésére.
Álmom a várakozó gyülekezet. [idézet John
Stott: Az élő gyülekezet c. könyvéből] Milyen jó is lenne, ha gyülekezeteink erre igyekeznének.