2012. december 20., csütörtök

Van egy álmom...


Van egy álmom ...


John Stott, az All Souls templom 150 éves évfordulóján elhangzott beszédéből:

Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus gyülekezet:
amely minden tekintetben hűséges Isten Szentírásban adott kijelentéséhez
amelynek lelkipásztorai hitelesen és tisztelettel magyarázzák a Szentírást, és így igyekeznek minden tagot éretten Krisztus elé állítani
amelynek népe szereti Isten igéjét és engedelmes, krisztusi élettel ékesíti,
amelyet minden nem biblikus tartalomtól óvnak
akiknek az egész élete a biblikus egyensúly egészségét és szépségét tárja a világ elé.
Álmom a biblikus gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely Istent tiszteli:
amelynek népe azért gyűlik össze, hogy Istennel találkozzon és az Urat imádja,
amely tudja, hogy Isten mindig közöttük van, és amely nagy alázattal borul le előtte,
amely rendszeresen az Úr Jézus asztalához járul, hogy megünnepelje hatalmas művét, a megváltást a kereszten,
amely zenei tudásával széppé teszi istentiszteletét,
amely hisz az imádságban, és Istent keresi imádságban
amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban.
Istent imádó gyülekezetről álmodom. Olyan gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó gyülekezet:

a gyülekezet sok fajból, népből, életkorból és társadalmi háttérből gyűl össze és Isten
családjának egységét és különbözőségét képviseli az emberek előtt
amelynek közössége meleg és befogadó, és sohasem torzítja el a harag, az önzés, a féltékenység vagy a gőg,
amelynek tagjai tiszta szívvel, buzgón szeretik egymást,elszenvedik egymást, megbocsátanak egymásnak és egymás terhét hordozzák
amely barátságot kínál a magányosnak, támogatja a szegényt, és befogadja azokat, akiket a társadalom lenéz és kitaszít,
amelynek szeretete túlcsordul a világba, vonzó, fertőző, ellenállhatatlan, maga Isten szeretete.
Álmom a gondoskodó gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely szolgáló gyülekezet:
amely Krisztust szolgaként látta, és meghallotta elhívását, hogy maga is legyen szolga,
amely megszabadult az önzéstől, a maga körül forgásból, és önzetlenül mások szolgálatára szánta el magát,
amelynek tagjai engedelmeskednek Krisztus parancsának, hogy a világban éljenek, hassák át a világi társadalmat, legyenek a föld sója és a világ világossága
amelynek népe egyszerűen, természetesen és és lelkesen adja tovább Jézus evangéliumát a barátainak
amely szorgalmasan szolgálja saját környezetét és közösségét, a munkásokat, a családokat és az egyedülállókat, az itt születetteket és a bevándorlókat, az időseket és a kisgyerekeket,
amely éberen figyeli a társadalom változó szükségleteit, érzékenyen és rugalmasan alakítja programját, hogy hasznosabban szolgáljon
amelynek világot átfogó látása van, és felszólítja fiataljait, hogy életüket szánják a szolgálatra, és kiküldi népét a szolgálatba.
Álmom a szolgáló gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely várakozó gyülekezet:
amelynek tagjai sohasem állapodnak meg az anyagi bőségben vagy kényelemben, mert nem felejtik el, hogy a földön jövevények és zarándokok,
amely egyre hűségesebb és aktívabb, hiszen Urának visszatérését várja és reméli,
amely őrzi a keresztyén reménység lángját, hogy az lobogva égjen a sötét, kétségbeesett világban,
amely Krisztus napján nem riad vissza tőle szégyenében, hanem örömmel kel fel üdvözlésére.

Álmom a várakozó gyülekezet. [idézet John Stott: Az élő gyülekezet c. könyvéből] Milyen jó is lenne, ha gyülekezeteink erre igyekeznének. 


2012. december 9., vasárnap

Lelkipásztoravatás Nyárádmagyaróson

Eljött ez az alkalom is, amikor Józsa Zsolt barátomnak és testvéremnek az avatásán részt vehettem. Már csütörtökön jöttem Nyárádszeredába, jó volt itt lenni ezen a vidéken.
2011. húsvétján, mindketten Maros megyébe voltunk beosztva lagációba, ő már akkor mondta nekem, hogy neki megtetszett ez a vidék és ő szívesen végezné ezen a területen a szolgálatot. Hát az Úr meghallgatta, ajtót nyitott neki, nekem meg egy másik helyen, egy kicsit távol egymástól, de attól még jó barátok vagyunk.
Jó volt itt lenni ma az avatásán, jó alkalmunk volt. Istené legyen a dicsőség érte!!!
Egy néhány kép:



2012. november 28., szerda

Levél egy fiataltól


Levél egy fiataltól…

 Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. 2Kor 9:8

,,Nyílt levél lelkipásztoroknak, szolgálattevőknek és nemcsak nekik…
Kedves testvérek, akik Isten szavát közvetítitek felénk. A következőkben arról olvashattok, ami fáj nekünk fiataloknak, és amiket szeretnénk gyakran hallani szolgálataitokban. Értjük, hogy az élet egy lehetőség arra, hogy Istennel vagy az ördöggel (világgal) éljünk. Ezért van tekintélye előttünk annak, amit az Igerhírdetők mondanak. Ezért kérlek benneteket Jézus Krisztus nevében:
Beszéljetek nekünk arról, hogy lehetnek profi fúvószenekaraink, kivételes szólistáink és prédikátoraink, és mégis lehet csak a nevünk, hogy élünk. (Lásd a szárdíszi gyülekezetet). Mondjátok, hogy lehetnek zsúfolt gyülekezeti programjaink Isten jelenléte nélkül is. (Lásd a laodíczeai gyülekezetet melynek, azt mondja az Úr: Íme az ajtó előtt állok és zörgetek…). Mondjatok el több személyes élményt, amit az Úrral éltetek meg és kevesebbet azokról az élményekről, amiket misszionáriusok éltek meg több száz évvel ezelőtt. Mondjátok meg a fiúknak, ha tiszta gondolatvilágot akarnak, vigyázzanak, mit néznek, hova járnak és olvassák az Igét többet. Mondjátok a lányoknak, hogy kevesebbet álljanak a tükör előtti szőnyegen, és többet a térdeiken, még ha gyakrabban is kell majd kiporolni a „titkos kamra” előtti lábtörlőt.
Mondjátok nekünk, hogy egy óra imádkozás többet jelent, mint 10 óra Tv vagy számítógépezés. Mondjátok, hogy nem fogjuk meglátni a „Kánaánt” (Mennyországot), ha azt hisszük, hogy Krisztus csak egy szikla mit megütünk ha „vízre” van szükségünk. Mondjátok azt is, hogy Krisztus nem egy elsősegélydoboz, amelyhez csak akkor kell szaladnunk ha „megütöttük a bokánkat”, Krisztus valós segítség életünk minden pillanatában. Mondjátok nekünk, hogy akik délelőtt 9: 25-kor jönnek az összejövetelre és a záróének előtt már el is mennek, hogy Krisztus többet volt a kereszten mint ők a padban. (széken). Mondjátok, hogy a diplomáink és a karrierünk semmit sem ér Isten előtt őszinte hívő élet nélkül. Mondjátok nekünk, hogy Isten kegyelmes de ugyanakkor megemésztő tűz is. Mondjátok, hogy a szüleink őszinte és hívő emberek voltak, mi pedig kísértve vagyunk, hogy eladjuk a tőlük látott krisztusi értékeket az egyetemi kollégiumokban és a vizsgákon. Mondjátok, hogy a nagyszüleink inkább meglátogatták az árvákat és özvegyeket vasárnap délután, a három óra alvás helyett a két vasárnapi istentisztelet között. Nagyszüleink három napot böjtöltek és kemény fizikai munkát is végeztek, ma pedig sokunknak egy böjtnapja sincs hetente, pedig mi az irodák melegében üldögélünk. Mondjátok, hogy nagyszüleink minden prédikáció alatt sírtak, mi legtöbbször nevetünk. Mondjátok nekünk, hogy a por a Bibliánkról el fog ítélni bennünket az utolsó napon, ha nem olvassuk, és nem éljük azt ami le van írva benne, Isten üzeneteként. Többet akarunk Istenből és kevesebbet „magunkból” az Istentiszteleteken.
Beszéljetek nekünk többet a Mennyországról de azt se felejtsétek el, hogy a pokol is létezik. Mondjátok, hogy tudhatunk sok Igét kívülről, ha nem éljük meg azokat. Mondjátok, hogy élhetünk olyan nagyszerű emberek mellett, mint Pál apostol de mégis visszatérhetünk a világ dolgaihoz, mint Démás, aki hitehagyó lett, mert nem volt személyes kapcsolata Istennel. Hívjatok minket közelebb Krisztushoz, bátorítsatok minket áldozatvállalásra, Krisztus és mások iránti szeretetre.
Egy fiatal, aki még e világ Babilonjában él, az ablakával nyitva a mennyei Jeruzsálem felé, nem messze az oroszlánok vermétől.”

2012. november 5., hétfő

Már egy hónapja...

Egy hónapja annak, hogy Vajdahunyadon vagyok. Tudom, hogy most itt a helyem és igyekszem végezni a munkát, amit Isten rámbízott. Egy kicsit minden lelkipásztortól távol vagyok, de néha találkozok egyes lp.-al, aki jön úrvacsorát osztani, mivel én még nem vagyok felavatva, hogy bemerítést és az úrvacsoraosztást végezzem. De majd erre is sor kerül, ha Isten is úgy akarja...
Vasárnap vendégünk volt Raina Ottó lp. Tordáról, és még két testvért hozott magával, akik szintén szolgáltak (Fazakas Lajos és Fazakas Rúben).
Háromra elmentünk Dévára is, aztán ötre siettünk vissza Hunyadra. Az egész nap áldásos volt számunkra. Örülünk annak, ha testvérek látogatnak meg és egymás hite által épülhetünk.
Ma lelkipásztorok és vezetők találkozása volt a ,,Biruința" román baptista gyülekezetben. Ez minden hónap elején gyakorolva van. Ma kb. 21-en voltunk együtt, imádkoztunk egymásért és a misszióért, az emberekért, aztán énekeltünk is, továbbá egy Adi nevezetű lp. meg én bemutatkoztunk, mivel ő is most került Vajdahunyadra egyik román baptista gyülekezetbe Hátszegről. Kb. Vajdahunyadon van 4 román pünkösdi gyülekezet, vagy 4 román baptista gyülekezet, egy magyar baptista, és egy magyar pünkösdi gyülezezet van Ezeknek a lelkipásztorai és vezetői mind jelen voltak. (van, hogy egy gyülekezetben több lp. is van, attól függ mennyi a létszám. Jó összefogni a közös cél érdekében! Vajdahunyadon is működik a ,,Vocea Evanghelia", radió, amit közösen tartanak fenn a gyülekezetek.

Egy néhány kép:                  Szombat du. a fiatalokkal ifiórán...


                                                   Raina Ottó lp. Tordáról.
                                         A gyülekezet úrvacsorázás közben...
                                          Déván...

2012. október 11., csütörtök

Visszatekintés

Jó visszanézni az elmúlt hónapokra. Látom az Isten szeretetét és gondos tervét életemre nézve.
A teológia befejezése után Varsolcon voltam az én kis szülőfalumba. Sok jó barátom volt, akiktől sok jót tanulhattam. Hát fognak hiányozni!
A vajdahunyadi testvérek meghívását elfogadva, már aug. közepén  hoztunk dolgokat vajdahunyadra.
A nyár folyamán újabb barátokat ismertem meg (Lupényba, meg más helyről is).

Lehetőségem volt két hetet Székelyföldön tölteni, nagyon jó volt ott lenni. Voltam Józsa Zsoltéknál, már a magyarósi gyülekezetet ismertem, mivel egyik húsvétba ott szolgáltam. Szép és áldott alkalmaink voltak. Aztán Zsoltékkal együtt mentünk a Hargitai táborba a pásztori hétre. Nagyon jó alkalmunk volt, Isten ébreszgetett bennünket.

Váratlanul ért Szabó György halála, akkor még a hargitán voltam, 57 évet élt. Jó barátom volt, sokat beszéltük együtt Isten Igéjét. György testvérem a román pünkösdi gyülekezetekbe szolgált inkább. Egy olyan ember volt, aki a falunkban is bizonyságtevő élete volt, bátran megvallotta Urát és nem szégyelte. A nyáron több napot is dolgoztunk együtt, nem gondoltam, hogy ilyen hirtelen elszólítja az Úr. Még tervezte, hogy majd eljön hunyadra hozzám, de ez már nem valósult meg.
 Király Tibor lp. szolgált a temetésén az 1Sám 2o:3 alapján. Egy lépés van köztem és a halál között. A perecseni ének és zenekar is szolgált, meg a román részről  is szolgált egy testvér. Király testvértől én is üzentem két igeverset, hogy olvasson fel: ez a Dán 12:2-3 igeverse volt.

A táborból Gernyeszegre mentem, Miklós testvérékhez. Pénteken voltam a gernyeszegi roma gyul, aztán vasárnap szolgáltam gernyeszegen, aztán Tóth Attila vitt Kisfülpösre, utána Szászrégenbe, és utána meg Abafáján szolgáltam a roma gyül. Hát ez mozgalmas nap volt, de jól telt.

Szep. 16-án bucsúztam a varsolci gyülekezettől, hát nem volt könnyű, de most új kezdődik el...
Én is részt vettem az ifj. konf Váradon. Számomra üzenet volt, hogy addig tudok eljutattni embereket a lelki életben, amennyire én is jutottam. Aztán imádkozó emberek kell legyünk, kell keressük az Istennel való kapcsolatot.

Szep. 24-30/ig Szlovákiában voltunk Adrián tv-el. Öten voltunk, én most mentem másodjára. A vavrisovoi gyül. pásztorlakásában laktunk. Számomra emlékezetes marad a társaság, jó beszélgetéseink voltak, jó turázásaink a szép hegyekbe, gyönyörű látnivalók, ami miatt tátva marad az ember szája. :)
http://vavrisovo.baptist.sk/audio.html Meglehet hallgatni az alkalmat.
A Hincovo tónál, itt hideg volt, erősen fújt a szél.
 Sokan meghalnak a hegyekbe, ez egy szimbólikus temető:



A facebookon még tettem fel képeket, akit érdekel az megnézheti őket. :)
Mikor hazajöttünk Szlovákiából, igyekeztem minden rokonomtól és jó barátomtól elköszönni, mivel nem sűrűn fogok hazajárni. Szerdán apámmal jöttem Hunyadra, mostmár megkezdtem a munkát. Sajnos kevés a fiatal a gyülekezetbe, de remélem, hogy lesznek később. Egy új fejezet kezdődött el az életembe. Mindenért Istené legyen a dicsőség!!!



2012. július 4., szerda

Teológiai tanévzáró Nagyváradon

Június 24-én délután volt megtartva a teológia tanévzárója a belvárosi gyüliben. Hamar elrepült ez a négy év, nagyon fognak hiányozni a kollegák, meg a jó barátok, de igyekszem tartani velük a kapcsolatot. Nagyon jó alkalom volt az imaházban, Borzási Pál lp. hirdette Isten Igéjét a Mk 4,1-34 alapján. Nagyon bátorító volt számunkra az igei üzenet.  
Hálás vagyok ezért a négy évért. Sok mindent átélhettem ez évek alatt. Legyen mindenért Istené a dicséret!!!

Video az alkalomról:


  http://www.youtube.com/watch?v=euBrIKbh4Xg&feature=plcp







2012. június 15., péntek

Szakdolgozat megvédése

Hála az Úrnak a magyar szakdolgozat megvédésén túl vagyunk, még jön a román is. Kérlek imádkozzatok értünk! Közbe igen választ adtam a vajdahunyad-i körzet meghívására. Most nagyon sok tanulnivalóm van, remélem sikerül felkészülni az előttem álló vizsgára. Négyen tehát végeztünk és elmegyünk, azonban remélem jönnek ősztől újak, egy néhányról már tudok is.



2012. június 2., szombat

Bemerítés Nagyváradon

Nemcsak ballagás volt múlt vasárnap, hanem délelőtt a Nagyvárad-i belváros gyülekezetben, bemerítési istentiszteletre gyűltünk össze. Jó alkalom volt, jó volt együtt örülni azokkal, akik azon a napon vallást tettek hitükről. Az Úr áldja meg őket és tartsa meg velünk együtt! Egy néhány kép:






2012. május 28., hétfő

Ballagás az Emánuelnél

Nagyon szép ünnep volt, jó volt együtt lenni a családdal, rokonokkal, meg persze a kolegákkal és a jó barátokkal. Egy néhány kép erről az alkalomról:








2012. április 20., péntek

Hétköznapok Nagyváradon

Nagyon jó volt a missziológia kurzus, amit Steiner József lp. tartott. Örültünk neki, és reméljük, hogy még fog a teológián tanítani a jövőben. Néhány tanulságos dolog:
,,Azért van a misszió, mert Isten szereti a világot, és nem azért, mert mi hódítani akarunk."
Az egyház elveszítette, a kapcsolatot az emberekkel." Jürgen Moltmann Ez az állítás szomorú, de sajnos nagyon igaz ránk nézve is. Túlságosan elszigetelődtünk a még megnem tért emberektől. De ezen lehet változtatni, az a jó hír.
Feladat: ne passzívan szemléld a kultúrát, hanem kapcsolódj bele és alakísd.
És még nagyon sok jó tanítást kaptunk, jók voltak a beszélgetések is. Szeretném, ha gyakorlatba is tudnák ültetni dolgokat a tanultakból.




                                          Vizsga előtt, még jó volt a kedvünk. :)

2012. április 14., szombat

Húsvétba a Vajdahunyadi körzetben szolgáltam

Vasárnap a lupényi gyülekezetbe szolgáltam. Borzási Sándoréknál voltam elszálásolva, jó volt együtt lenni velük. Lupényba most jártam először. Aztán vasárnap este vonattal átmentem Vajdahunyadra. Vajdahunyadon már szolgáltam egy vasárnap feb. végén.
Délután háromra elmentünk egy néhányan Dévára is, ott kevesen vannak. A testvérek az ünnep végén átadták a meghívót, hát erre még nem számítottam. Kérem az imatámogatásotokat ebben a dologban is, hogy Isten vezessen a válaszadásba. Nem egyszerű dolog ez. Most eléggé levagyok foglalva a szakdolgozat írással is, meg óráim is vannak közbe, még egyébb tanulnivaló, és most ezen is kell gondolkoznom. Legyen meg az Úr akarata ebben a dologban is!
Egy néhány kép:
                                          A lupényi testvérnők...

                           

                                          A Déva-i testvérek...

                                          A Vajdahunyad-i testvérek...