Levél egy fiataltól…

 Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. 2Kor 9:8

,,Nyílt levél lelkipásztoroknak, szolgálattevőknek és nemcsak nekik…

Kedves testvérek, akik Isten szavát közvetítitek felénk. A következőkben arról olvashattok, ami fáj nekünk fiataloknak, és amiket szeretnénk gyakran hallani szolgálataitokban. Értjük, hogy az élet egy lehetőség arra, hogy Istennel vagy az ördöggel (világgal) éljünk. Ezért van tekintélye előttünk annak, amit az Igerhírdetők mondanak. Ezért kérlek benneteket Jézus Krisztus nevében:

Beszéljetek nekünk arról, hogy lehetnek profi fúvószenekaraink, kivételes szólistáink és prédikátoraink, és mégis lehet csak a nevünk, hogy élünk. (Lásd a szárdíszi gyülekezetet). Mondjátok, hogy lehetnek zsúfolt gyülekezeti programjaink Isten jelenléte nélkül is. (Lásd a laodíczeai gyülekezetet melynek, azt mondja az Úr: Íme az ajtó előtt állok és zörgetek…). Mondjatok el több személyes élményt, amit az Úrral éltetek meg és kevesebbet azokról az élményekről, amiket misszionáriusok éltek meg több száz évvel ezelőtt. Mondjátok meg a fiúknak, ha tiszta gondolatvilágot akarnak, vigyázzanak, mit néznek, hova járnak és olvassák az Igét többet. Mondjátok a lányoknak, hogy kevesebbet álljanak a tükör előtti szőnyegen, és többet a térdeiken, még ha gyakrabban is kell majd kiporolni a „titkos kamra” előtti lábtörlőt.

Mondjátok nekünk, hogy egy óra imádkozás többet jelent, mint 10 óra Tv vagy számítógépezés. Mondjátok, hogy nem fogjuk meglátni a „Kánaánt” (Mennyországot), ha azt hisszük, hogy Krisztus csak egy szikla mit megütünk ha „vízre” van szükségünk. Mondjátok azt is, hogy Krisztus nem egy elsősegélydoboz, amelyhez csak akkor kell szaladnunk ha „megütöttük a bokánkat”, Krisztus valós segítség életünk minden pillanatában. Mondjátok nekünk, hogy akik délelőtt 9: 25-kor jönnek az összejövetelre és a záróének előtt már el is mennek, hogy Krisztus többet volt a kereszten mint ők a padban. (széken). Mondjátok, hogy a diplomáink és a karrierünk semmit sem ér Isten előtt őszinte hívő élet nélkül. Mondjátok nekünk, hogy Isten kegyelmes de ugyanakkor megemésztő tűz is. Mondjátok, hogy a szüleink őszinte és hívő emberek voltak, mi pedig kísértve vagyunk, hogy eladjuk a tőlük látott krisztusi értékeket az egyetemi kollégiumokban és a vizsgákon. Mondjátok, hogy a nagyszüleink inkább meglátogatták az árvákat és özvegyeket vasárnap délután, a három óra alvás helyett a két vasárnapi istentisztelet között. Nagyszüleink három napot böjtöltek és kemény fizikai munkát is végeztek, ma pedig sokunknak egy böjtnapja sincs hetente, pedig mi az irodák melegében üldögélünk. Mondjátok, hogy nagyszüleink minden prédikáció alatt sírtak, mi legtöbbször nevetünk. Mondjátok nekünk, hogy a por a Bibliánkról el fog ítélni bennünket az utolsó napon, ha nem olvassuk, és nem éljük azt ami le van írva benne, Isten üzeneteként. Többet akarunk Istenből és kevesebbet „magunkból” az Istentiszteleteken.

Beszéljetek nekünk többet a Mennyországról de azt se felejtsétek el, hogy a pokol is létezik. Mondjátok, hogy tudhatunk sok Igét kívülről, ha nem éljük meg azokat. Mondjátok, hogy élhetünk olyan nagyszerű emberek mellett, mint Pál apostol de mégis visszatérhetünk a világ dolgaihoz, mint Démás, aki hitehagyó lett, mert nem volt személyes kapcsolata Istennel. Hívjatok minket közelebb Krisztushoz, bátorítsatok minket áldozatvállalásra, Krisztus és mások iránti szeretetre.

Egy fiatal, aki még e világ Babilonjában él, az ablakával nyitva a mennyei Jeruzsálem felé, nem messze az oroszlánok vermétől.”