2014. január 9., csütörtök

Emlékezés id. Veress Ernő testvérről

                                                                    Emlékezés


Ernő testvért már gyerekkoromtól ismertem, mivel hallottam többször igét hirdetni, különösen evangélizációs alkalomkor. Számomra nagyon emlékezetesek ezek az alkalmak. Felnéztem rá, mint egy olyan igehirdetőre, aki által az Úr megszólította az embereket és megtérésre hívta őket.

Most megemlítek egy különleges alkalmat, amikor beszélgettem személyesen Ernő testvérrel. Ez a beszélgetés Szilágyperecsenbe történt az ifjúsági konferencián, 2008. április 26-án. Beszéltem neki elhívásomról és a félelmeimről is, ami akkor bennem volt. Többek között elmondtam neki, hogy néha zavar, hogy kistermetű vagyok. De ő erre mosolyogva mondta:
-          Nem számít az Isten előtt, mert ő nem a termetedet nézi, hanem a benned levő istenfélelmet. Ez a beszélgetés nagyon bátorító volt számomra.
Aztán az esti alkalmon, amikor ő szolgált engem is megszólított Isten. Elmondta, hogy közeledik a missziós konferencia, és az a gondolat volt benne, hogyha legalább száz fiatal odaszánná magát a lélekmentésre, a misszióra, akkor az nagy áldás lenne. Végül sírva imádkozott ő is, kérve Isten erejét és megújító kegyelmét. Majd előrehívta azokat, akik szeretnének megujúlni és új erőt kérni hívatásuk végzéséhez. Bennem is munkálkodott Isten, úgyhogy előre mentem én is. Azon az estén kb. 65-en jöttek még előre, ezek között voltak olyanok is, akik akkor tértek meg. Isten jelenlétét éreztük és tapasztaltuk meg. Majd elénekeltük együtt: ,,A szívemet átadom én” című éneket.
Majd a missziós konferenciára is eljutottam, ami a rogériuszi baptista gyülekezetbe volt megtartva. A következő gondolatot többször megismételte: ,,Ige szerint, Lélek szerint, mert ha nem eszerint, akkor Istennél nincs elismerve!” Valóban csakis így tudunk előre menni, másképp nem is lehet.
           Személyesen én is hálás vagyok Istennek, azért a munkáért, amit általa végzett el Isten közöttünk.

Kívánom a gyászoló család számára Isten Lelkének igazi vigasztalását!


2013. július 17., szerda

Avatásom napja, Vajdahunyad, 2013. 6. 23. Román pünkösd

Isten kegyelméből, 2013 június 23-án, a vajdahunyadi körzet lelkipásztort kapott az Úrtól, Tóth Róbert testvér személyében.  Az avatásra több helyről érkeztek rokonok, barátok, ismerősök, azért, hogy együtt örüljenek a helybeli testvérekkel.
Az ünneplés hálaadással, imádkozással kezdődött. Vajda Miklós (volt teológus társ) az ApCsel 20:24 alapján, Szűcs Dániel (teol. hallgató) pedig az Ézsaiás 6:8 alapján buzdította imára az egybegyűlteket.
Az Úr tovább szólt hozzánk dr. Simon József, szövetségünk elnöke igehirdetésén keresztül is, amikor a Máté 9:35-38 volt felolvasva. Lelkipásztor testvérünk kihangsúlyozta, hogy az Úr Jézus szolgálni jött, nem pedig uralkodni. Ő értéket látott az emberekben és a mi feladatunk is az, hogy felfedezzük az értéket embertársainkban, hogy szolgáljunk feléjük, és hogy tegyünk bizonyságot Róla.
Az igehirdetés után Tóth Róbert testvér elmondta önéletrajzát, bizonyságot tett megtéréséről, elhívásáról, majd válaszolt az avató bizottság által feltett hitelvi kérdésekre.
Ezután az avatás pillanata következett, amikor az avató bizottság tagjai (dr. Simon József, dr. Vass Gergely, Papp Dezső, Albert István Zsolt és Borzási Pál lelkipásztorok) kézrátétellel imádkoztak Tóth Róbert testvérért, akit majd az avató bizottság elnöke, dr. Simon József lp. mutatott be, mint a vajdahunyadi körzet lelkipásztorát.
A vajdahunyadi gyülekezet részéről Szűcs Endre elöljáró köszöntötte az új lelkipásztort a Lukács 8:22 alapján, majd Varga Piroska és Szekrényes Eszter a női kör, illetve a fiatalok részéről. A dévai testvérek részéről Horváth Attila elöljáró az 1Tim 4:12 alapján, a lupényiak részéről pedig Papp Ferenc (vers) és  Borzási Sándor elöljáró   köszöntötték Tóth Róbert lelkipásztort. dr. Vass Gergely (a körzet korábbi lelkipásztora) a  Malakiás 2:4-7 alapján,  Albert István Zsolt (a körzet korábbi lelkipásztora) az 1Korinthus 10:13 alapján,  dr. Borzási István (Tóth Róbert korábbi lelkipásztora) pedig a 2Korinthus 4:1-2 alapján köszöntötte az új lelkipásztort.
A délelőtti alkalom Borzási Pál (a körzet ügyvezető lelkipásztora) köszöntésével zárult, aki a Jn 3:27-30 olvasta fel.
A köszöntések között a lupényi férfikar és az összevont énekkar dicsőítette az Urat. A délelőtti alkalom után, a helybeliek ebéddel szolgáltak a jelenlevők felé.
Délután Tóth Róbert lp. a Nehémiás 2:1-5; 17-20 alapján szolgált. Nehémiás Isten embere volt, aki komolyan vette küldetését és sokat imádkozott. Lelkipásztor testvérünk is arra buzdított, hogy Nehémiáshoz hasonlóan, fogjunk össze és építsük a lelki romokat imádság által, aztán a munka elkezdése által, valamint a munka folytatása által, akkor is, ha jönnek az akadályok.
Az igehirdetés után újból köszöntések következtek: Dénes Jenő elöljáró (1Tim 1:14,  2Tim 2:3,17) a varsolci gyülekezet részéről köszöntötte a lelkipásztort, majd Magyarországról Ilyés János  (2Tim 1:3-5), a vajdahunyadi gyülekezet egy korábbi elöljárója adta át köszöntését. A vajdahunyadi pünkösdi gyülekezet részéről a fiatalok énekkel, Csontos József  lp. pedig néhány bátorító szóval és egy alkalmi verssel köszöntötte Tóth Róbert lelkipásztort.
A körzet fiataljai is áldást kívántak fiatal lelkipásztorukra  két énekkel és  két verssel (Pap Lénárd és Borzási Jonathán), majd pedig Sebestyén György (Melbourne, Ausztrália) köszöntése következett (ApCsel 27:22-25). Petyár Lóránd (2Tessz 3:16) és Vajda Miklós (ApCsel 20,28), volt évfolyamtársak, valamint Mezei Ödön (Zsolt 62:2-3) és Fűrészes Szálasi Rudolf (2Tim 4:22), a volt kollégák is bátorították igével Tóth Róbert lelkipásztort.
A köszöntések után Papp Dezső lp. igehirdetése következett a Jeremiás 5:1 alapján, aláhúzván azt a gondolatot, hogy az elhívásnak ára van. Aki az Úr szolgálatába áll (és ez Isten minden gyermekére érvényes), az meg kell fizesse az árát.
            Áldott vasárnapunk volt, mert az Úr itt volt közöttünk! Szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik imádkoztak ezért az alkalomért és azoknak is, akik eljöttek Vajdahunyadra együtt örülni az örülőkkel!
Kívánjuk Isten áldását az új lelkipásztorra és körzetére. Mindenért Istené legyen a dicsőség!

                                                                                                                     Szekrényes Eszter

                                                                                                                







2012. december 20., csütörtök

Van egy álmom...


Van egy álmom ...


John Stott, az All Souls templom 150 éves évfordulóján elhangzott beszédéből:

Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus gyülekezet:
amely minden tekintetben hűséges Isten Szentírásban adott kijelentéséhez
amelynek lelkipásztorai hitelesen és tisztelettel magyarázzák a Szentírást, és így igyekeznek minden tagot éretten Krisztus elé állítani
amelynek népe szereti Isten igéjét és engedelmes, krisztusi élettel ékesíti,
amelyet minden nem biblikus tartalomtól óvnak
akiknek az egész élete a biblikus egyensúly egészségét és szépségét tárja a világ elé.
Álmom a biblikus gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely Istent tiszteli:
amelynek népe azért gyűlik össze, hogy Istennel találkozzon és az Urat imádja,
amely tudja, hogy Isten mindig közöttük van, és amely nagy alázattal borul le előtte,
amely rendszeresen az Úr Jézus asztalához járul, hogy megünnepelje hatalmas művét, a megváltást a kereszten,
amely zenei tudásával széppé teszi istentiszteletét,
amely hisz az imádságban, és Istent keresi imádságban
amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban.
Istent imádó gyülekezetről álmodom. Olyan gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó gyülekezet:

a gyülekezet sok fajból, népből, életkorból és társadalmi háttérből gyűl össze és Isten
családjának egységét és különbözőségét képviseli az emberek előtt
amelynek közössége meleg és befogadó, és sohasem torzítja el a harag, az önzés, a féltékenység vagy a gőg,
amelynek tagjai tiszta szívvel, buzgón szeretik egymást,elszenvedik egymást, megbocsátanak egymásnak és egymás terhét hordozzák
amely barátságot kínál a magányosnak, támogatja a szegényt, és befogadja azokat, akiket a társadalom lenéz és kitaszít,
amelynek szeretete túlcsordul a világba, vonzó, fertőző, ellenállhatatlan, maga Isten szeretete.
Álmom a gondoskodó gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely szolgáló gyülekezet:
amely Krisztust szolgaként látta, és meghallotta elhívását, hogy maga is legyen szolga,
amely megszabadult az önzéstől, a maga körül forgásból, és önzetlenül mások szolgálatára szánta el magát,
amelynek tagjai engedelmeskednek Krisztus parancsának, hogy a világban éljenek, hassák át a világi társadalmat, legyenek a föld sója és a világ világossága
amelynek népe egyszerűen, természetesen és és lelkesen adja tovább Jézus evangéliumát a barátainak
amely szorgalmasan szolgálja saját környezetét és közösségét, a munkásokat, a családokat és az egyedülállókat, az itt születetteket és a bevándorlókat, az időseket és a kisgyerekeket,
amely éberen figyeli a társadalom változó szükségleteit, érzékenyen és rugalmasan alakítja programját, hogy hasznosabban szolgáljon
amelynek világot átfogó látása van, és felszólítja fiataljait, hogy életüket szánják a szolgálatra, és kiküldi népét a szolgálatba.
Álmom a szolgáló gyülekezet. Olyan gyülekezetről álmodom, amely várakozó gyülekezet:
amelynek tagjai sohasem állapodnak meg az anyagi bőségben vagy kényelemben, mert nem felejtik el, hogy a földön jövevények és zarándokok,
amely egyre hűségesebb és aktívabb, hiszen Urának visszatérését várja és reméli,
amely őrzi a keresztyén reménység lángját, hogy az lobogva égjen a sötét, kétségbeesett világban,
amely Krisztus napján nem riad vissza tőle szégyenében, hanem örömmel kel fel üdvözlésére.

Álmom a várakozó gyülekezet. [idézet John Stott: Az élő gyülekezet c. könyvéből] Milyen jó is lenne, ha gyülekezeteink erre igyekeznének. 


2012. december 9., vasárnap

Lelkipásztoravatás Nyárádmagyaróson

Eljött ez az alkalom is, amikor Józsa Zsolt barátomnak és testvéremnek az avatásán részt vehettem. Már csütörtökön jöttem Nyárádszeredába, jó volt itt lenni ezen a vidéken.
2011. húsvétján, mindketten Maros megyébe voltunk beosztva lagációba, ő már akkor mondta nekem, hogy neki megtetszett ez a vidék és ő szívesen végezné ezen a területen a szolgálatot. Hát az Úr meghallgatta, ajtót nyitott neki, nekem meg egy másik helyen, egy kicsit távol egymástól, de attól még jó barátok vagyunk.
Jó volt itt lenni ma az avatásán, jó alkalmunk volt. Istené legyen a dicsőség érte!!!
Egy néhány kép:



2012. november 28., szerda

Levél egy fiataltól


Levél egy fiataltól…

 Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. 2Kor 9:8

,,Nyílt levél lelkipásztoroknak, szolgálattevőknek és nemcsak nekik…
Kedves testvérek, akik Isten szavát közvetítitek felénk. A következőkben arról olvashattok, ami fáj nekünk fiataloknak, és amiket szeretnénk gyakran hallani szolgálataitokban. Értjük, hogy az élet egy lehetőség arra, hogy Istennel vagy az ördöggel (világgal) éljünk. Ezért van tekintélye előttünk annak, amit az Igerhírdetők mondanak. Ezért kérlek benneteket Jézus Krisztus nevében:
Beszéljetek nekünk arról, hogy lehetnek profi fúvószenekaraink, kivételes szólistáink és prédikátoraink, és mégis lehet csak a nevünk, hogy élünk. (Lásd a szárdíszi gyülekezetet). Mondjátok, hogy lehetnek zsúfolt gyülekezeti programjaink Isten jelenléte nélkül is. (Lásd a laodíczeai gyülekezetet melynek, azt mondja az Úr: Íme az ajtó előtt állok és zörgetek…). Mondjatok el több személyes élményt, amit az Úrral éltetek meg és kevesebbet azokról az élményekről, amiket misszionáriusok éltek meg több száz évvel ezelőtt. Mondjátok meg a fiúknak, ha tiszta gondolatvilágot akarnak, vigyázzanak, mit néznek, hova járnak és olvassák az Igét többet. Mondjátok a lányoknak, hogy kevesebbet álljanak a tükör előtti szőnyegen, és többet a térdeiken, még ha gyakrabban is kell majd kiporolni a „titkos kamra” előtti lábtörlőt.
Mondjátok nekünk, hogy egy óra imádkozás többet jelent, mint 10 óra Tv vagy számítógépezés. Mondjátok, hogy nem fogjuk meglátni a „Kánaánt” (Mennyországot), ha azt hisszük, hogy Krisztus csak egy szikla mit megütünk ha „vízre” van szükségünk. Mondjátok azt is, hogy Krisztus nem egy elsősegélydoboz, amelyhez csak akkor kell szaladnunk ha „megütöttük a bokánkat”, Krisztus valós segítség életünk minden pillanatában. Mondjátok nekünk, hogy akik délelőtt 9: 25-kor jönnek az összejövetelre és a záróének előtt már el is mennek, hogy Krisztus többet volt a kereszten mint ők a padban. (széken). Mondjátok, hogy a diplomáink és a karrierünk semmit sem ér Isten előtt őszinte hívő élet nélkül. Mondjátok nekünk, hogy Isten kegyelmes de ugyanakkor megemésztő tűz is. Mondjátok, hogy a szüleink őszinte és hívő emberek voltak, mi pedig kísértve vagyunk, hogy eladjuk a tőlük látott krisztusi értékeket az egyetemi kollégiumokban és a vizsgákon. Mondjátok, hogy a nagyszüleink inkább meglátogatták az árvákat és özvegyeket vasárnap délután, a három óra alvás helyett a két vasárnapi istentisztelet között. Nagyszüleink három napot böjtöltek és kemény fizikai munkát is végeztek, ma pedig sokunknak egy böjtnapja sincs hetente, pedig mi az irodák melegében üldögélünk. Mondjátok, hogy nagyszüleink minden prédikáció alatt sírtak, mi legtöbbször nevetünk. Mondjátok nekünk, hogy a por a Bibliánkról el fog ítélni bennünket az utolsó napon, ha nem olvassuk, és nem éljük azt ami le van írva benne, Isten üzeneteként. Többet akarunk Istenből és kevesebbet „magunkból” az Istentiszteleteken.
Beszéljetek nekünk többet a Mennyországról de azt se felejtsétek el, hogy a pokol is létezik. Mondjátok, hogy tudhatunk sok Igét kívülről, ha nem éljük meg azokat. Mondjátok, hogy élhetünk olyan nagyszerű emberek mellett, mint Pál apostol de mégis visszatérhetünk a világ dolgaihoz, mint Démás, aki hitehagyó lett, mert nem volt személyes kapcsolata Istennel. Hívjatok minket közelebb Krisztushoz, bátorítsatok minket áldozatvállalásra, Krisztus és mások iránti szeretetre.
Egy fiatal, aki még e világ Babilonjában él, az ablakával nyitva a mennyei Jeruzsálem felé, nem messze az oroszlánok vermétől.”