2014. január 9., csütörtök

Emlékezés id. Veress Ernő testvérről

                                                                    Emlékezés


Ernő testvért már gyerekkoromtól ismertem, mivel hallottam többször igét hirdetni, különösen evangélizációs alkalomkor. Számomra nagyon emlékezetesek ezek az alkalmak. Felnéztem rá, mint egy olyan igehirdetőre, aki által az Úr megszólította az embereket és megtérésre hívta őket.

Most megemlítek egy különleges alkalmat, amikor beszélgettem személyesen Ernő testvérrel. Ez a beszélgetés Szilágyperecsenbe történt az ifjúsági konferencián, 2008. április 26-án. Beszéltem neki elhívásomról és a félelmeimről is, ami akkor bennem volt. Többek között elmondtam neki, hogy néha zavar, hogy kistermetű vagyok. De ő erre mosolyogva mondta:
-          Nem számít az Isten előtt, mert ő nem a termetedet nézi, hanem a benned levő istenfélelmet. Ez a beszélgetés nagyon bátorító volt számomra.
Aztán az esti alkalmon, amikor ő szolgált engem is megszólított Isten. Elmondta, hogy közeledik a missziós konferencia, és az a gondolat volt benne, hogyha legalább száz fiatal odaszánná magát a lélekmentésre, a misszióra, akkor az nagy áldás lenne. Végül sírva imádkozott ő is, kérve Isten erejét és megújító kegyelmét. Majd előrehívta azokat, akik szeretnének megujúlni és új erőt kérni hívatásuk végzéséhez. Bennem is munkálkodott Isten, úgyhogy előre mentem én is. Azon az estén kb. 65-en jöttek még előre, ezek között voltak olyanok is, akik akkor tértek meg. Isten jelenlétét éreztük és tapasztaltuk meg. Majd elénekeltük együtt: ,,A szívemet átadom én” című éneket.
Majd a missziós konferenciára is eljutottam, ami a rogériuszi baptista gyülekezetbe volt megtartva. A következő gondolatot többször megismételte: ,,Ige szerint, Lélek szerint, mert ha nem eszerint, akkor Istennél nincs elismerve!” Valóban csakis így tudunk előre menni, másképp nem is lehet.
           Személyesen én is hálás vagyok Istennek, azért a munkáért, amit általa végzett el Isten közöttünk.

Kívánom a gyászoló család számára Isten Lelkének igazi vigasztalását!


1 megjegyzés:

  1. Kedves Róbert.Köszönjük ezt szép bejegyzést,mgemlékezést-Szeretném,ha az újonnan kiadatásra váró könyvébe is is bekerüljön.
    Szeretettel Annuska néni

    VálaszTörlés