Bódás János:
ESZEDBE JUT MAJD

Talán gyűlölsz most, talán kinevetsz,
hogy mért traktállak Jézussal, kereszttel,
s ha bűnödről beszélek, unva mondod:
- nem érdekel. Neked ilyesmi nem kell.
E földet éhezed, e létre szomjas
a szíved. Csók, pénz, siker, könnyű sor,
ez kell neked. Isten, meg másvilág?.
Véneknek, kiken enyészet tipor,
kiknek száraz már szíve, vére, ajka,
azoknak való, tán ők kapnak rajta!

S mint ki gerjedten fut, mert űzi vére,
s pókháló tapad arcára, fejére,
úgy kotrod le a szavamat magadról,
félsz, hogy behálóz. S fékjeid megoldva
faképnél hagysz, - engem küldve pokolba.

Mosolygok rajtad, mert tudom előre,
hogy fogva vagy! az Ige: hatalom,
s aki halotta, nem szökhet meg tőle.
Ott marad, lappang, lenn a tudatodban,
ha nem is tudod, s majd egyszer fellobban,
átragyogja, mint fény a sötét vermet,
a szívedet, ha éjbe, fagyba dermedt.

Mint eltévedtnek harangszó az éjben,
mint mentő kéz a halálos veszélyben,
tudom előre, ez lesz majd neked
a hallott Ige, bár most megveted.

Ha bűneid, mint sziklák, rád zuhannak,
majd édes íze lesz útált szavamnak,
most szítja, - akkor feloldja a vádat,
ha eszedbe jut: hogy van bűnbocsánat.


S ha egyszer árván, magadra maradva
úgy érzed, senki nem gondol veled,
sőt, vadásznak rád, mint az űzött vadra,
s egy jó szóért is eped a szíved,
eszedbe jut, bár most még feleded:
nem vagy árva: az Isten szeretet!

S ha érzed majd (ide jut minden ember)
hogy ütered, szíved túl csendesen ver,
hogy lélegzeted fogy, akad, eláll,
torkodra tette kezét a halál,
s a rémülettől szemed kimereszted,
de jó lesz majd, ha látod a keresztet,
mit most megvetsz, - és felcsendül a szó,
mitől megújulsz s a halált se féled:
indulj nyugodtan, mert van örökélet!

Most még bosszantlak, tudom, a kereszttel,
nem kell bocsánat, élet, szeretet.
De hallottad!, s az Ige nem ereszt el,
előle már nem oldhatsz kereket.
S ha eláraszt a szenvedések pokla,
ez lesz neked a csodák csipkebokra,
ebben lesz erő, remény, győzelem,
akkor megáldod a napot, az órát,
mert minden nap új örömet terem,
s még engem is, a "lesajnált" papot,
bár nem vagyok se próféta, se szent,
hogy elmondtam, mit az Isten üzent.

Gyülekezetlátogatás a Szilágyságban

Jó alkalom volt vasárnap a szolgálatra. Mezei Ödön Szilágyballán szolgált délelőtt, ott volt Zsolt is. Én nem tudtam menni, mert de. Varsolcon kellett szolgáljak. Délután mentünk Szilágyperecsenbe, mivel István tv. nem volt otthon és így elmentünk oda szolgálni az Ő kérésére. Kónya Dénes is a Szilágyságba maradt, mivel volt a választó kongresszuson, és mondtuk, hogy maradjon, sőt jöjjön Nagyváradra, mert lesz ifievangélizáció. Jó volt együtt lenni és szolgálni Isten dicsőségére. Perecsenbe mentünk 4-re, utána pedig Varsolcra 6-ra. Elkísértek bennünket Balláról is, 5 fiú (Szilágyi András, Szilágyi Szabolcs, Domokos Barnabás, Király Mózes, és Király Barnabás), akik szolgáltak énekekkel. Mondtam is nekik, hogy olyan szépen énekeltetek, hogy mikor megyünk szolgálni a gyülekezetekbe, akkor hívunk magunkkal titeket is, hogy besegítsetek az éneklésbe. Igaz az a mondás, aki mást felüdít, az maga is felüdül. Ezt mi is tapasztaltuk.

Történet: ,,Repedt cserépedény" (Dr. Benyik György).

Kínában egy vízhordó embernek volt két nagy cserépedénye, amelyek a vállán hordott rúdnak mindkét végén lógtak.
Az egyik edényen volt egy repedés, a másik visszont ép volt, és a betöltött vizet hazáig megőrizte. A megrepedt edény a pataktól a házig tartó hosszú út végén már csak félig volt vízzel. Ez így ment két teljes éven át. A vízhordó mindennap már csak másfél edény vizet vitt haza. 
Természetesen az ép edény büszke volt a teljesítményére, hiszen kifogástalanul végezte a dolgát. De a szegény repedt cserépedény szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, mivel csak fele annyit tudott teljesíteni. 
Két év keserűsége után egy napon a repedt edény a pataknál megszólította vízhordó emberét: ,,Szégyellem magam, mert a víz állandóan szivárog belőlem a hazafelé vezető egész úton."
A vízhordó így  válaszolt a cserépedénynek:
,,Észrevetted -e, hogy a virágok az ösvény mentén csak a te oldalodon virulnak, s nem a másik cserépedény oldalán? Ez azért van így, mert én mindig is tudtam a te hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Te minden nap locsoltad őket, amíg hazasétáltunk. Két éve már innen szedegetem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalomat díszítsem velük. Ha nem lennél, olyan, mint amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ékesítené a házamat."


Tanulság: Mindegyikünknek van valamilyen gyengesége. Valójában mindannyian repedt cserépedények vagyunk Isten szolgálatában. De ezek a repedések, gyengeségek életünket nagyon érdekessé és értékessé tehetik. Ezekkel együtt fogadjuk el magunkat, de másokat is, és lássuk meg, Isten kezében milyen áldás fakadhat repedt cserépedényünkből! ,,A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el..." Ézs.42:1,3. ,,Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." 2Kor.12:9
A szivárgó cserépedény: 

Legációs szolgálataim

Októbertől-február végéig, a diószegi gyülekezetbe és körzetébe (Félegyháza, Csokaj, és Kágya magyar-roma gyülekezet), jártam ki vasárnaponként. Jó volt látni ahogyan Fazakas György testvér szolgált. Jó volt épülni szolgálatai által, és tanulni dolgokat. Örülök, hogy abba a körzetbe osztottak be testvéreim, hogy ezáltal is tapasztalatot szerezzek és szolgáljak. Felejthetetlen számomra azok az alkalmak, mikor vonnattal mentem Diószegre és jöttem vissza Nagyváradra. Mindig vittem magammal szórólapokat, meg könyveket (román, magyar) és mindig osztogattam, akikkel találkoztam. Szép élményeim vannak. Áldásos számomra, hogy új testvéreket ismertem meg.
De tovább kell lépni. Márciústól- júniusig, ha Isten éltet, akkor a Nagyváradi- roma gyülekezetbe fogok járni.   Ma de. Nagyváradon voltam a magyar gyülibe, mivel ifivasárnap volt és ezt az alkalmat nem akartam kihagyni, de du. mentem szolgálni a roma gyülekezetbe. A Zsid.2:3 alapján beszéltem a ,,nagy üdvösségről".  Áldásos alkalmunk volt! Jan.23. volt bemerítés, azóta pedig minden vasárnap evangélizációs jellegű a du. alkalom. Ma is előrejöttek vagy 5-en, mikor Kajcza testvér a felhívást intézte. Öröm volt ezt átélni. Nagy örömmel jöttem vissza az összejövetel után a teológiára. Szeretnék tovább épülni, és még fejlődni a szolgálatban!
nagyváradi roma gyülekezet

Újból Nagyváradon

Szombaton jöttem vissza Nagyváradra, habár nálunk is evangélizációs alkalom volt, de vissza kellett jöjjek, mert vártak a tennivalók.
        Vasárnap délelőtt Kovács Gyula testvér kérésére Tenkén szolgáltam, Ő pedig Nagyszalontán. Majd az alkalom után visszajöttünk Váradra, mert délután kellett menjen Száldobágyra evangélizálni.
Délután a Nagyvárad belvárosi gyülekezetben szolgáltam igehirdetéssel a Zsid.2:1-4 alapján, ,,Figyeljünk a hallottakra!" Majd az összejövetel után néhány fiatalal imádkozni mentünk, mert minden vasárnap az összejövetel után, van néhány hűséges fiatal, akik imádkoznak az ifjúságért és a lelki munkáért.
       Kedd délután kimentünk egy jót focizni, ebben az évben még nem voltunk, úgyhogy ideje volt már. A mozgás nekünk is nagyon szükséges. Ilyenkor fiatalokat hívunk meg az ifjúságból, akik szívesen jönnek.
Kedd este Petyár Lóránd ment evangélizálni Hegyközszentimrére, s elkísértük néhányan, a teológiai hallgatók közül és a váradi ifiből is voltak néhányan. Mi bizonyságtevéssel szolgáltunk, majd a többiekkel közösen énekeltünk. Nagyon jó alkalom volt. Ma pontosan 9 éve, hogy megtértem, egy evangélizációs alkalmon, én erre a csodálatos napra is emlékezhettem. Öröm ez számomra, hogy Isten gyermeke lehetek. Dicsőség az Úrnak! Mindenért övé minden dicsőség és felmagasztalás, nekem pedig csak orcám pirulása.