Az egyik edényen volt egy repedés, a másik visszont ép volt, és a betöltött vizet hazáig megőrizte. A megrepedt edény a pataktól a házig tartó hosszú út végén már csak félig volt vízzel. Ez így ment két teljes éven át. A vízhordó mindennap már csak másfél edény vizet vitt haza.
Természetesen az ép edény büszke volt a teljesítményére, hiszen kifogástalanul végezte a dolgát. De a szegény repedt cserépedény szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, mivel csak fele annyit tudott teljesíteni.
Két év keserűsége után egy napon a repedt edény a pataknál megszólította vízhordó emberét: ,,Szégyellem magam, mert a víz állandóan szivárog belőlem a hazafelé vezető egész úton."
A vízhordó így válaszolt a cserépedénynek:
,,Észrevetted -e, hogy a virágok az ösvény mentén csak a te oldalodon virulnak, s nem a másik cserépedény oldalán? Ez azért van így, mert én mindig is tudtam a te hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Te minden nap locsoltad őket, amíg hazasétáltunk. Két éve már innen szedegetem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalomat díszítsem velük. Ha nem lennél, olyan, mint amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ékesítené a házamat."
Tanulság: Mindegyikünknek van valamilyen gyengesége. Valójában mindannyian repedt cserépedények vagyunk Isten szolgálatában. De ezek a repedések, gyengeségek életünket nagyon érdekessé és értékessé tehetik. Ezekkel együtt fogadjuk el magunkat, de másokat is, és lássuk meg, Isten kezében milyen áldás fakadhat repedt cserépedényünkből! ,,A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el..." Ézs.42:1,3. ,,Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." 2Kor.12:9
A szivárgó cserépedény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése