Bódás János:
ESZEDBE JUT MAJD

Talán gyűlölsz most, talán kinevetsz,
hogy mért traktállak Jézussal, kereszttel,
s ha bűnödről beszélek, unva mondod:
- nem érdekel. Neked ilyesmi nem kell.
E földet éhezed, e létre szomjas
a szíved. Csók, pénz, siker, könnyű sor,
ez kell neked. Isten, meg másvilág?.
Véneknek, kiken enyészet tipor,
kiknek száraz már szíve, vére, ajka,
azoknak való, tán ők kapnak rajta!

S mint ki gerjedten fut, mert űzi vére,
s pókháló tapad arcára, fejére,
úgy kotrod le a szavamat magadról,
félsz, hogy behálóz. S fékjeid megoldva
faképnél hagysz, - engem küldve pokolba.

Mosolygok rajtad, mert tudom előre,
hogy fogva vagy! az Ige: hatalom,
s aki halotta, nem szökhet meg tőle.
Ott marad, lappang, lenn a tudatodban,
ha nem is tudod, s majd egyszer fellobban,
átragyogja, mint fény a sötét vermet,
a szívedet, ha éjbe, fagyba dermedt.

Mint eltévedtnek harangszó az éjben,
mint mentő kéz a halálos veszélyben,
tudom előre, ez lesz majd neked
a hallott Ige, bár most megveted.

Ha bűneid, mint sziklák, rád zuhannak,
majd édes íze lesz útált szavamnak,
most szítja, - akkor feloldja a vádat,
ha eszedbe jut: hogy van bűnbocsánat.


S ha egyszer árván, magadra maradva
úgy érzed, senki nem gondol veled,
sőt, vadásznak rád, mint az űzött vadra,
s egy jó szóért is eped a szíved,
eszedbe jut, bár most még feleded:
nem vagy árva: az Isten szeretet!

S ha érzed majd (ide jut minden ember)
hogy ütered, szíved túl csendesen ver,
hogy lélegzeted fogy, akad, eláll,
torkodra tette kezét a halál,
s a rémülettől szemed kimereszted,
de jó lesz majd, ha látod a keresztet,
mit most megvetsz, - és felcsendül a szó,
mitől megújulsz s a halált se féled:
indulj nyugodtan, mert van örökélet!

Most még bosszantlak, tudom, a kereszttel,
nem kell bocsánat, élet, szeretet.
De hallottad!, s az Ige nem ereszt el,
előle már nem oldhatsz kereket.
S ha eláraszt a szenvedések pokla,
ez lesz neked a csodák csipkebokra,
ebben lesz erő, remény, győzelem,
akkor megáldod a napot, az órát,
mert minden nap új örömet terem,
s még engem is, a "lesajnált" papot,
bár nem vagyok se próféta, se szent,
hogy elmondtam, mit az Isten üzent.